Az esperes mindegyik osztályt külön-külön fogadta, buzdítva őket a józsuéi biztatással: Csak légy bátor és erős! Mindegyik diákot megkérdezte arról, hogy milyen családi körülmények között él, milyennek találta a gimnáziumban eltöltött éveket, mit változtatna az iskola rendszerén, mit tenne másképp, ha vissza lehetne forgatni az időt és milyen tervei vannak a jövőre nézve.
Nagyon jó hangulatú és őszinte beszélgetések alakultak ki, ahol a diákok elmondták, hogy ha újból iskolát kellene választani, akkor is a Refibe mennének, mert családias a hangulat, mert jó csapatra leltek, és mert Isten vezetését is érezték az évek hosszú során.
Az esperes úr reményét fejezte ki abban, hogy sok prédikációt hallottak és az élet ösvényeit járva eszükbe fog jutni a megpróbáltatások idején és akkor is, ha minden rendben megy, egy-egy ige, ami megerősíti őket. Addig is a templom ajtaja mindegyikük számára nyitva áll.